’56-os emlékmű, Móricz Zsigmond körtér Budapest XI.

Vezető tervező: Vesztergom Ádám, Farkas Anett


Tervezők: Bánsági Dávid, Fekete Csilla


Helyszín: Móricz Zsigmond körtér, Budapest XI.


Státusz: országos ötletpályázat


„…mert amúgy errefelé kifejezetten az Élet szokott jönni-menni, és az Élet mégsem botolhat el tetemek fölé rótt sitthalmokban, léckeresztekben, szabadságukért küzdő halálraszántak bánatában…” /B. ZS./

Mit jelent ma számunkra Újbuda utcáin és a Móricz Zsigmond körtéren lenni? Munkába sietni, villamoshoz rohanni, barátokkal találkozni. Talán nem is sejtjük, hogy a helyek, ahol nap mint nap jövünk-megyünk, hatvan éve mennyire mást jelenthettek valakinek. Hozzánk hasonló emberek – fiatalok, idősek, nők, férfiak – az életüket adták azért, hogy mi egy szabadabb országban élhessünk, mint amilyenben ők éltek. Pedig fontos lenne tudni, és észben tartani, hogy a mindennapi élettereink milyen hőstetteknek voltak tanúi, mert ami itt történt, az a mi életünkre is hatással van. Tervünk egyik fő szándéka, hogy ne egy távolságtartó, körülkerített emléket állítsunk az ’56-os eseményeknek, hanem a mindennapjainkba beépülő, az életünk részévé váló jelt/jeleket hozzunk létre, hiszen időben sem vagyunk távol a forradalom napjaitól – szüleink, nagyszüleink emlékezetében még élénken élhetnek az októberi-novemberi napok történései. Ahogy az Élet és a környék központja ma is a Körtér, ugyanúgy a forradalom idején is kiemelt szerepet játszott. Ugyanakkor nemcsak erre a szűk területre korlátozódott a harc, hanem az egész kerületben folyt a küzdelem. Ennek megfelelően nemcsak egy konkrét emléket képzeltünk el, hanem egy, az egész kerületre kiterjedő alkotást, megjelölve azokat a helyszíneket, ahol tudomásunk szerint valaki hősi halált halt. Az emlékműnek ugyanakkor lenne egy központi eleme, amely a Körtéren kapna helyet. A Körtéren újabb elemet elhelyezni nem egyszerű feladat, a téren áthaladó vagy ott álldogáló rengeteg ember és jármű a tér nagy részét intenzíven igénybe veszi. Olyan helyet kellett találni, ahol az emlékmű nem akadályozza a mindennapi élet menetét, ugyanakkor mindig szem előtt van, részét képezi a hétköznapoknak, megemlékezéskor pedig elég hely van mellette az összegyűlteknek. Erre legalkalmasabb a Gombától délnyugatra, a körülötte lévő szélesebb burkolt sávon (a kiemelt füves részeken belül) lévő terület, mert itt a tér többi részéhez képest kevesebb az áthaladó gyalogosforgalom és elegendő egybefüggő szabad terület áll rendelkezésre. Az emlékmű központi eleme egy rozsdáslemezből készült, falszerű test, 300 egységből összeállítva, ezzel utalva a kerületi harcokban résztvevők számára. A falban 53 elem hiányként jelenik meg, az ismert halálos áldozatok számának megfelelően. Ezek a hiányzó elemek névre szóló „emlékkockákként” vagy a halálesetek helyszínén kapnak helyet (amennyiben ismert), vagy a központi elem környezetében, a Körtéren. Az egységek mérete a kockakő méretével azonos (18x18x18 cm), ezzel felidézve a forradalom meghatározó, szimbolikus elemeit, a barikádokat. A fal körül ugyanebben a méretben vannak elemek a burkolat síkjában elhelyezve, a fal felé egyre sűrűsödve. A rozsdás acél használatával a kockakövek fémmé nemesedett, időtálló megfogalmazására törekedtünk, amely ugyanakkor szimbolizálja időbe zártságunkat, és figyelmeztet arra, hogy ápoljuk az ’56-os események örökségét. A központi elemet a tér meglévő szerkesztési elveihez igazodva helyeztük el, a kiemelt füves területek, illetve metrószellőző ívével párhuzamosan, attól olyan távolságban, hogy kényelmesen el lehessen sétálni mögötte. A fal méreteit úgy alakítottuk ki, hogy az átlagos testmagasságnál valamivel magasabb legyen – így meghatározó, teret alakító elemmé váljon -, ugyanakkor ne konkuráljon a tér meglévő tömegeivel (például a Gombával). Ez a burkolatból kiemelkedő fal megannyi jelentéstartalmat hordozhat: érthetjük úgy, mint a hétköznapokból – közülünk – kiemelkedő hősök összefogásával, közös akaratából létrehozott egységet; vagy a barikádot, amelynek védelméből, fedezékéből harcoltak a forradalmárok. Ugyanakkor emlékeztethet minket a korlátokra, amelyeket a hatalom állított fel az emberek életében, végső soron lázadásra késztetve őket. A fal egyik végén egyetlen, egységes tömbbé áll össze, itt perforálva jelenik meg a halálos áldozatok névsora, illetve egy térkép Újbudáról, amelyen a többi helyszínt láthatjuk. A központi fal perforált feliratai és „üregei” éjszakára beépített ledes megvilágítást kapnak, amelyre megemlékezéskor mécsesek helyezhetők. Ünnepkor a kerületben szétszórt „emlékkockák” is bevonhatók a megemlékezésbe, egy-egy mécsest helyezve rájuk, így lehetőséget adva a személyhez kötődő, vagy egyéni megemlékezésre. Műszaki megoldások: A fő elem („fal”) üzemben, előregyártva készül acéllemezekből hegesztve, majd utólagos corten felületkezelést kap. A ledvilágítás számára szerelőnyílásokat kell hagyni. Az elkészült elemet a helyszínen előre elkészített alapra és az abba bebetonozott acél zártszelvény merevítőoszlopokra daruval emelik rá. A névre szóló „emlékkockák”/plakettek felső eleme egy 18×18 cm-es rozsdáslemez, amiből az áldozatok neve, születési évük, valamint haláluk pontos napja van kiperforálva, alatta pedig egy vékony rozsdamentes acéllemez adja az egységes hátteret. Az egymásra illesztett lemezeket rozsdamentes acél csavarokkal kell a burkolatra rögzíteni. A név nélküli változatok hasonló módon készülnek, de a rozsdamentes acéllemez nélkül.