Néprajzi múzeum tervpályázat

Vezető tervezők: Vesztergom Ádám, Nagy-Miticzky Szabolcs, Bánáti Béla, Hartvig Lajos

Munkatársak: Bánsági Dávid, Fekete Csilla, Farkas Anett (Arch-Studio Kft.) Farkas Mária, Kása Viktória, Horváth Benedek, Sárkány Bence, Soós Krisztina (Tér Alkotó Kft.), Éles Péter, Ferencz Tamás, Szécsi Ákos, Székely Ágnes (Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft.)
Múzeumtechnológia: Véner Ágnes
Kert- és tájépítészet: Győre Viola, Szabó Gábor (Tér-Team Kft.)
Művészeti tanácsadó: Városi Gábor, Lelkes László
Statika: Szántó László

Helyszín: Budapest Városliget.
Státusz: nemzetközi ötletpályázat


Építészeti koncepció röviden

Kapu motívum: az épület erősíti és visszahozza a korábbi – a Városligeti-fasor és a Rondó által kijelölt – városszerkezeti tengelyt. A „Liget Kapu”-jaként fizikai és szellemi kapuként viselkedik, a város és kert, a mesterséges épített környezet és a természeti környezet között. Ugyanakkor, a legtöbb történelmi kapuhoz hasonlóan, kilátó funkciója is van.

Belső térstruktúra: a kiállítóterek szalagszerű, egymás fölött megjelenő belső tömegei, az egymásra épülő kulturális rétegződés metaforája. A kultúrák különbözősége, ugyanakkor egymásra hatása volt a belső térstruktúra formaképzésének alapja.

Külső héj: a szubkultúrákból felépülő egyetemes kultúra, mint a jelenkor integratív élménye, lepelként ráborul, átszövi, beburkolja a kiállítóterek szalagszerű rétegződését.

Múzeum koncepció: az épület bal oldali tömbjének földszintje a Néprajzi Múzeum főbejárata. Az összes többi szinten, egymásra lineárisan felfűzve sorolódnak a kiállítóterek.

A jobb oldali épülettömb földszintjén helyezkedik el a Látogatóközpont. Ezen a szinten a múzeumi kiállítótér, mint egy függőleges cső, átdöfi a Látogatóközpontot. A két épülettömb kiállítótereit a -1. szinten az időszaki kiállítás kiállítóterei és a látványraktár látogatói folyosója köti össze.

Látogatói élmény koncepció: a kint és bent élményének hangsúlyozása volt az alapmotívum: a kiállítótereket egyféle épített “kint” veszi körbe, egy köztes tér, amely élménnyel és feszültséggel teli.

A kiállítóterek a külső héjtól független, zárt tömbökben helyezkednek el, elszeparált nyugodt teret adva az elmélyült múzeumi élménynek.

Városi szövet – természeti szövet egymásra hatása: az épület reagál a sajátos téri helyzetre, az épített városi struktúra és a természeti környezet határvonalára. A Dózsa György úti homlokzat zártabb, csak a főbejáratoknál nyílik fel. A Liget felőli homlokzat nagy felületeken felhasad, megnyílik, hatalmas üveghomlokzatokkal összekapcsolva a zöld környezetet és a belső teret.

’56-os emlékmű és a Múzeum kölcsönhatása: az ’56-os emlékmű sokkal hangsúlyosabbá válik a jelenlegi helyzeténél: a „kapu” közepébe kerül, a múzeum épület felső tömege pont az emlékmű fölött keskenyedik el legjobban, felülről nem takarja be a szobrot. A külső héj krómacél felületei visszatükrözik a környezetet, így az emlékművet is, sajátos viszonyrendszert kialakítva avval.