Vezető építészek: Makrai Sándor, Vesztergom Ádám
Építészek: Balázs Lili, Koppány Bernadett, László Lívia, Lunk Zoltán, Szücs-Tassy Karina
Kert- és tájépítészet: Szabó Gábor, Győre Viola (TÉR-TEAM Kft.)
Helyszín: Budapest I., Szentháromság tér
Méret: 4265 m2
A tájépítészeti és építészeti koncepció egyik legfontosabb gondolata az, hogy a Halászbástya és a Mátyás templom, valamint a környező épületek építészeti értéke olyan magas, hogy a tervezési területen szükségtelen ezekkel konkuráló tájépítészeti attrakciót vagy építészeti látványosságot létrehozni. Ezért a műemléki környezet háttereként képzeltük el a parkot, és a hozzá tartozó szinte láthatatlan, de funkcionálisan feltétlen szükséges funkciókat.
Fontos cél volt a minél nagyobb zöldfelület kialakítása, hogy minél több fa megtartható legyen, sőt, a zöldfelület ne csökkenjen, hanem nőjön és a cserjék, bokrok ritkításával egy átláthatóbb, nyitottabb park jöjjön létre, melynek déli peremén csak egy vékony, légies, épülettestet helyeztünk el. Kézenfekvőnek mutatkozott az a gondolat, hogy a park zöldfelületét folytassuk a déli oldal tömör kerítésfalán, és borítsuk zöldbe az oromfalas ház homlokzatát is. Ez a javaslat két dologgal kecsegtetett. Az egyik, hogy a park déli oldalán létrejöhet egy „szűk”, zöld és átlátható üvegfallal szegélyezett utcácska, mely kapcsolatot biztosítana a Balta közben lévő kapualjon keresztül az Úri utcával, és a vároldalban lévő Budavári Mátyás Király Játszótér bejáratával, elvezetne a tervezett üvegpavilonok mögött, és érintené a kis szabadtéri teátrumot is. A park így körüljárhatóvá válna. A másik pozitívum az lehetne, hogy megszünteti az oromfalas homlokzat és kerítésfal építészeti problematikáját a déli oldalon. A zölddel befutatott kerítés és épületfal a kert meghosszabbításaként értelmezendő.
A templom előtti tér, lejtős, nagy kiterjedésű, diszburkolatos, egybefüggő, és kellően tágas területe felvonulásokra, bemutatókra, nagyszínpadi koncertekre szolgálhatna. Ez a hely ‐amennyiben ez feltétlenül szükséges‐ az év bizonyos napjain például vásárok, nagyobb rendezvények idején alkalmas ideiglenes pavilonok befogadására is.
A templommal szemben lépcsős lelátót alakítottunk ki a pihenni vágyóknak, a templomban gyönyörködőknek, és a téren történő látványos események nézői számára. A pénztár sarkon lévő tömegét ezért elbontottuk és így a Halászbástya tornya is kiszabadult. A jegypénztárt az új információs pavilonba helyeztük át. A szabadtéri kis színház gyermekműsorok, színházi kamaradarabok, népzenei, jazz vagy kamarazenei koncertek, megrendezésére szolgálhat. Befogadóképessége maximum 150‐ 200 fő. Legfőbb törekvés itt is a fák megtartása volt. A meglévő rézsű éptett környezetté való átépítésekor azt szerettük volna, hogy átmenetet képezzen a klasszikus szabadtéri nézőtér és egy füves domboldal kötött. Az árnyas fák alatt a kissé félreeső csendesebb helyen tavasztól őszig szólhat esténként a muzsika.
A déli oldal lezárásaként három elemből álló nyújtott alaprajzi pavilonsor került elhelyezésre. Az épület részlegesen, csak ott alápincézett, ahol a környező fák gyökérzete ezt lehetővé teszi.
Itt kapott helyet a büféhez tartozó háttérkonyha, hozzá kapcsolódó zöldség előkészítővel, a központi fogyasztói edény mosogató, a dolgozói öltöző és illemhely, hulladéktároló és göngyölegtároló. A kapcsolat a földszinttel a szennyes oldalon egy padlószintnyitású, a tiszta oldalon pedig egy parapetnyitású étellifttel valósul meg.
A látogatók részére 150 női és 150 férfi mosdós WC‐t terveztünk.
A jegypénztár‐és turisztikai információs központ alatti előtérből juthatunk le a Vár barlang‐ és pincerendszerébe. A másik irányban a személyzet részére különítettünk el egy kis szociális blokkot, tároló előtérrel, szerverszobával, elektromos és gépészeti helyiséggel.
A földszinten teljesen átlátható földig üvegezett terekben, három egység került elhelyezésre: A lépcsős teátrum felöli végén kávézó, fagyizó, rétes‐bár található. Itt nyáron fagylaltot is kínálhatnak, télen meleg italokat szolgálhatnak fel.
A középső elem a büfé‐étterem. Az egész koncepció arra épül, hogy a téren átközlekedő vagy megpihenni vágyó, esetleg a helyben meghirdetett rendezvényekre érkező célközönség egy könnyed büfé jellegű étkezéssel tölthesse el az idejét (jellemzően 20‐30 perc). Komolyabb éttermi kínálat nem állná meg a helyét, mert a környék rendelkezik jó nevű hagyományos éttermekkel
elérhető közelségben.
A jegypénztár és turisztikai információs központ, a forgalmas Tárnok utca felöli oldalra került, aminek előteréből igazoltan eljuthatunk a részben a tér alatt is meghúzódó barlangrendszerbe.
A pavilon látszólagos koordinálatlan mozgásait a fák kerülgetése indikálja. Az épület keleti és nyugati, hegyesre „faragott”. Fontos volt ugyanis hogy, az elnyújtott műtárgyszerű pavilonsornak ne legyen oldalhomlokzata, bütüje. Ez a hajóorr szerű kialakítás segítheti az épülettest óvatos „észrevehetetlen” felbővülését a funkcionális okokból minimálisan szükséges traktusmélységig. A tetőterasz két lépcsőn érhető el. A szélin futó leesést gátló korlát intenzív növényzettel takart. A középső mező (akár külön fel és külön lejárattal) szabadtéri kiállító térként is működhet, például kortárs szobrok, és kisplasztikák számára. Esetenként itt performanszokat is lehetne tartani. A „fedélzet” két végén a büféhez és a fagyizóhoz tartozó fogyasztótereket alakítottunk ki asztalokkal, székekkel.
Az orvosi és rendőrségi ügyelet a tervezési terület közelében, száz méteren belül a Tárnok utcában található. Ezek a vár általános kiszolgálására szolgálnak. Jelenlegi elhelyezésüket megfelelőnek ítéltük és nem akartuk túlteheri vele a viszonylag kisméretű parkot.
A meglévő nyilvános mosdó, WC csoportot mely akadálymentes WC‐vel is rendelkezik szintén helyén hagytuk a támfalban, a terepszint alá épített létesítmény jól elérhető minden irányból és eléggé rejtett a pozíciója is. Felújítása gazdaságosabbnak tűnik, mit újat építeni másik területen.
A tájépítészeti koncepció fő lényege, hogy az új beépítés, utak és burkolatok kialakítása, lépcsősor építése, padok elhelyezése valamint tereprendezés miatt nem javasol fakivágást. A meglévő és gyakorlatilag az érdemi átlátást gátló, sűrű térállású nagyméretű cserjetermetű növényzet egy részének eltávolítása szükséges a jobb fenntartási viszonyok, a jelentősen beárnyékolt felületek csökkentése, ill. a benapozás és az átlátások elősegítése miatt. Fakivágást csak egészségi okok miatt javasolunk. A gyalogos utak vezetése kerüli a stílusban tervezés lehetőségét, igazodik a jelentősebb irányokhoz, nincs indokolatlan térburkolati túlfogalmazás (sem területi sem pedig stilisztikai értelemben). A térkapcsolatok, a vizuális átlátások és a fenntartási viszonyok segítése érdekében a sűrű térállású nagyméretű cserjetermetű növényzet egy részének eltávolítása szükséges. Az intenzíven használt gyalogos felületek mészkőburkolattal történő fedést
javasoljuk, szárazon rakott rétegrendben (a csapadékvíz a zöldfelületekre jut). Egyedi, szintén mészkőanyagú, helyenként fa ülőfelülettel borított, alaprajzi és téri értelemben „ritmusban elhelyezett” szoborszerű padok övezik majd a gyalogutakat. A terület teljes egészén összehangoltan és egységes anyaghasználattal, tervezettek a köztárgyak (mészkő, keményfa, kandeláberek szürke fém oszlopokkal). A gyalogutak mellett pontszerűen megjelenő, „irányjelző hatású”, süllyesztett díszvilágítást javaslunk. A javasolt fák a városi klímát jól tűrő növények (pl. Tilia sp. ‐ hárs, Acer sp. ‐ juhar), nem allergizáló fajok. Kerülni érdemes az örökzöld növények tömeges használatát annak érdekében, hogy a viszonylag kis alapterületű zöldfelület képi hatása egységes legyen.
